Nem mind aranyeső, ami annak látszik...
Nem mind aranyeső, ami annak látszik...
Nem mind aranyeső, ami annak látszik...Aranyeső vagy aranyvessző?
Sokan keverik e két növényt, még én is sokáig aranyesőként szólítottam meg az aranyvesszőt, amikor üdeségét csodálva megálltam előtte, s beszéltem hozzá. Jobb híján, mivel a város külső részén laktunk, távol az osztálytársaimtól, a barátoktól, s a házuk köré ültetett növényeken kívül főként az általunk tenyésztett nyulakkal, tyúkokkal és kecskékkel voltam kénytelen társalgási vágyamat megvalósítani.
Egyoldalú beszélgetés volt ez ugyan, de azért néha jött egy „kot” és egy „mek” is, jobb esetben a báránykák is bégettek egy picit, így annyira nem éreztem egyedül magamat. No, persze ott volt a családom is, de ők inkább menekültek előlem, ami teljesen érthető így utólag – nem újkeletű a dolog, hogy folynak ki ujjaim közül a betűk, s számból a szavak, néha megállíthatatlan, hömpölygő folyammá duzzadva. Én is menekültem volna a helyükben...
Visszatérve a kiinduló témához: amit mostanában látunk élénksárgán virágozni, az nem aranyeső (hiába hívjuk így), hanem aranyvessző. Latin neve: Forsythia. Az olajfafélék családjába tartozik. Lehet felálló vagy lehajló ágú. Kicsi, tömegesen nyíló virágai vannak, melyek tollszerű füzérvirágként fonják be a szárat.
(Fotó: Gardening Know How)
Mivel úgy ellepik ezek a virágok a hajtásokat, hogy azok ki sem látszanak, ezért aranyfának is nevezik. A virágok lomfakadás előtt vagy azzal egyidőben nyílnak, és körülbelül két hétig gyönyörködhetünk bennük. Ha elvirágzott, akkor élénkzöld leveleivel a növény beleolvad a környezetébe.
Az aranyvesszőnek többfajta változata van, legismertebb a 2-3 méterre is megnövő, felfele törekvő, sűrű levelű, tövénél bokrosodó Lynwood.
Ez az Írországból származó, hosszúkás levelű, lándzsa formájú szépség áprilisban már teljes pompájában virít. Szereti a napos helyeket, jól érzi magát a városi kertekben, parkokban is. Egyedüliként és csoportosan ültetve is szépen mutat.
A négycimpájú virágok magányosan vagy csoportosan is nyílhatnak. Ha a levágott vesszőket beledugjuk egy földdel teli cserépbe, akkor a szobában is szépen kivirágzik. Húsvét táján vízzel teli vázába is szokás tenni, bár szerintem hamar lehullajtja úgy a szirmait, ezért inkább azt ajánlom, hogy hagyjuk a kertben tündökölni.
Vannak még más magas fajták is, például világossárga virágú Spectabilis, a Densiflora valamint a zöldessárga Primulina. A Minigold – nevéből is kitalálható –, egy kisebb növésű fajta, maximum a másfél métert éri el.
(Fotó: Proven Winners)
Ő is mostanában virágzik, de „nagysága”, pontosabban „alacsonysága” miatt kisebb parkokba is tehetjük, vagy akár sövényként is funkcionálhat. A napot és a félárnyékot szereti, s akár még sziklakertet is díszíthetünk vele.
A törpe aranyvessző az 50 cm-es határon felül nem nyújtózik, és így előkertek, dézsák dísze lehet. Nem igényel sok gondozást.
Az aranyvessző fás vagy zölddugványozással szaporítható késő tavasszal, nyár elején. Akkor fejlődik a legjobban, ha a szabad földbe ültetjük. Ha gyökeres növényt vettünk, akkor ültetés előtt áztassuk be a gyökérlabdát egy vödör langyos vízbe, s hagyjuk, hogy jól megszívja magát. Közben ássunk egy jó nagy gödröt, dobjunk bele egy kis komposztot, tehéntrágyát, majd helyezzük el rajta a gyökérlabdát úgy, hogy a teteje éppen a talajszínt alatt legyen. Töltsük fel földdel, nyomkodjuk le a növény körül, öntözzük meg, és kész is!
Túl sok tennivalónk nem lesz vele az öntözésen és a metszésen kívül. Metszeni elvirágzás után és augusztusban kell – és sokan helytelenül végzik el ezt a műveletet. A legnagyobb probléma abból adódik, hogy a gazda nem jól méri fel a növény helyigényét. A legmagasabb hajtásokat tőből kell lemetszeni, s ki kell vágni azokat a részeket, amelyek betegek vagy a növény közepe felé nőnek. Ha így megnyitjuk a koronát, akkor jobban át tud rajta hatolni a napfény, s eléri a belsőbb ágakat is. Azoktól az ágaktól is meg kell szabadulni, amelyek nagyon ráhajolnak a talajra. Ha ugyanis meghagyjuk őket, hamarosan gyökeret eresztenek.
Fagytűrő és télálló. Gyorsan közkedveltté vált igénytelensége miatt, s azért, mert tavasszal hamar beszínezi a még kopár tájat. Ha sövénynek akarjuk nevelni, akkor a tőtávolság 60 cm-es legyen!
Hogy néz ki az aranyeső?
Az aranyvessző (Forsythia) az olajfélék családjába tartozó cserje, az aranyeső (Laburnum) pedig pillangósvirágú növény. (Lábjegyzetszerűen itt meg kell említeni a Soldago (kanadai aranyvessző) nevű fajt is, mely "névileg" hasonlít az eddig elemzett aranyvesszőkhöz, de ez az őszirózsafélék családjába tartozik, s nemcsak dísznövény, ha nem gaz formában is találkozhatunk vele.)
(Fotó: Flickr Hive Mind)
Az aranyeső és az aranyvessző két teljesen különböző növény. Csak abban egyeznek meg, hogy aranysárga a viráguk és nagyon mérgezőek a magjaik. Az aranyeső 5-6 méter magasra is megnőhet, virágai lecsüngő, 10-15 cm-es fürtökben nyílnak, és májusban bont virágot. Hosszúfürtű változata 50 cm-es fürtön hozza a virágokat. Illata enyhén édes. Erdőkben, mezőkön gyakran előfordul. Széles lombja van, s metszeni nem szükséges. A száraz, meszes helyeken is megmarad, nem válogatja meg a talajt.
