Pipacs, a nyár egyik legvidámabb virága
Pipacs, a nyár egyik legvidámabb virága
Pipacs, a nyár egyik legvidámabb virágaHilda és Rozi egy barátnőjüket, Tóth Juliannát látogatták meg néhány nappal ezelőtt, s e kirándulás során születtek azok a fényképek, amelyek annyira megtetszettek nekem. Sőt, mint kiderült, e fotók bekerültek egy videoklipbe is, melynek szövegét Julika írta (a Halleluja dallamára), az énekes pedig Némethné Kovács Magda volt, aki ezzel a dallal akarta meglepni a barátnőjét. A produkció itt tekinthető meg – szerintem nagyon bájos:
A pipacsos mező persze nemcsak a fotózás szerelmeseit ihleti/ihlette meg, és sarkallja/sarkallta alkotásra, hanem a költőket is. Váci Mihály Pipacsok a búzamezőben című verse talán az egyik leghíresebb ilyen témájú mű:
Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben
Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.
Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.
Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.
Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.
Tőlük piros a táj!
_"Íme itt van a nyár!"
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik.
Tőlük piros a táj.
A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!
Színes mező – mint egy festmény (Fotó: Márkus Hilda és Baráth Rozália)
Egyik kedvencem, a Vad Fruttik is elővette már a pipacsot egy dal erejéig:
A pipacsok vizuális megjelenítésének nagy klasszikusa Szinyei Merse Pál Pipacsos mező című festménye:
A nagymamának ugyan nem ez a piros virágos kép volt a kedvence Szinyeitől, hanem a Majális – aminek egy papírra nyomtatott reprodukciója ott lógott a siófoki lakás falán, amíg a mamika élt az általunk ismert földi testében, aztán elraktuk az emlékek közé egy szekrénybe –, viszont ezen a festményen nagyon szépen virítanak a piros virágok (legalábbis szerintem).
No, de miért is szeretjük annyira a pipacsot? Mert ugye nem túl tartós sem gyökéren hagyva a földben, sem leszakítva (úgy pláne egy pillanat alatt elfonnyad). Sokszor megzavarják a látványt az apró fekete tetvek a növény szárán (kisgyerekként sokszor szétlapítottam egy marékra való bogarat – akaratlanul persze), és az illata sem olyan különleges.
Baráth Rozália mezei virágok gyűjtése közben (Fotó: Márkus Hilda és Baráth Rozália)
Akkor miért is fotózgatjuk, s örülünk neki, ha váratlan vendégként felbukkan a kertünkben? Hát, mert szép! Ez kérem egy egyszerű, vidám színű, megmosolyogtató virág, aminek ugyan van „funkciója” is, de lényegében a látvány miatt nyomunk satuféket, ha elérünk egy pipacsos mező mellé, és a gyerek felüvölt, hogy „Szelfiiiiiiiiiiii!”. (Ha tini. Meg ugye, a Musically. Ha kisebb, és még nincsen telefonja, akkor meg csak rohangálni akar a virágok között, ami tovább tart (számunkra), mint egy pár perces videofelvétel/sorozatfotó, viszont az élményben mi is osztozhatunk, ha a kicsi után szaladunk, avagy csiszolhatjuk a hangszálainkat, ahogy utána kiabálunk, amit persze meg se akar hallani, tehát mégiscsak marad a fitneszteszt és annak felmérése, milyen gyorsan kapjuk el, s mennyire fáradunk ki e művelet alatt.)
A pipacs tehát olyasmi, mint egy szép nő. Elsősorban megnézzük, körbejárjuk, gyönyörködünk benne. S, ha már kielégítettük a szemünk óhaját, akkor mehetünk tovább a feltérképezésben, s a jön a kérdés, hogy „Mire jó még?”.
A pipacsban mindenki szeret gyönyörködni (Fotó: Márkus Hilda és Baráth Rozália)
A növény magjával süteményeket, salátákat, gyümölcssalátákat lehet ízesíteni (dióra emlékeztető ízt ad), és salátaolaj is készülhet belőle. A leveleket nyersen és főzve is meg lehet enni (mint a spenótot), ám csak addig, amíg a virágbimbók ki nem fejlődtek. (Gyerekeknél a friss hajtások mérgezési tüneteket idézhetnek elő!)
A virág szirmaiból vörös ételfestéket is készítenek, valamint szirupot. Régen a bort is színezték vele. A pipacsvirágnak enyhe nyugtató hatása van, teáját toroköblítésre használták régen, valamint köhögéscsillapításra (a benne lévő rhoaedinnek köszönhetően). Ugyanezen okból asztmára, heveny hörghurutra, mandulagyulladásra is alkalmazható.
Márkus Hilda egy csokor mezei virággal (Fotó: Márkus Hilda és Baráth Rozália)
Pipacsszirom tea:
Forrázzunk le 2 kávéskanálnyi szirmot 2 dl forró vízzel, majd hagyjuk állni 10-15 percig. Ha akarjuk, ízesíthetjük mézzel, citrommal. Naponta kétszer ajánlatos inni a teából.
Pipacslevél gargalizáló:
Forraljunk le 2 evőkanálnyi pipacslevelet fél liter vízzel. Hagyjuk ázni 15 percig, szűrjük le, és naponta 3-4 alkalommal öblögessünk vele. Ez utóbbival csak óvatosan szabad bánni, mert a növény levele és szára ópiumot tartalmaz, tehát lenyelni nem szabad! Nemhiába szerepel az „Óz, a nagy varázsló”-ban is A Halált hozó pipacsföld:
A pipacsmagokat, leveleket, virágszirmokat májustól augusztusig lehet gyűjteni. A szirmokat viszont nem szabad erősen megszorítani, összetörni, mert szinte azonnal fekete folt keletkezik rajtuk. A szirmok nyálkaanyagot és antociánglikozidokat tartalmaznak.
A pipacs szirmait nem szabad erősen megszorítani, mert fekete folt keletkezik rajtuk
(Fotó: Márkus Hilda és Baráth Rozália)
Ha szárítani akarjuk, akkor vékonyan terítsük rá egy vászonra, és napfénymentes helyen várakozzunk, amíg elillan belőle a nedvesség. E művelet során a piros szirmok lilás árnyalatba mennek át.
Gyönyörű vadvirágok (Fotó: Márkus Hilda és Baráth Rozália)
A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Biokertészet
