Örökös kocsmabérlet fásításért – ez is Fehérvár!Örökös kocsmabérlet fásításért – ez is Fehérvár!
Érdekes részlet olvasható a Kállay István által jegyzett Fehérvár Regimentuma 1688-1849-es történeti évkönyvben, amely a város mindennapjaival foglalkozik. A téma Sóstó zöldítése, ám ekkortájt még teljesen másképpen zajlottak a beruházások, mint azt megszoktuk a XXI. században. Úgy is mondhatnánk, egy kicsit mindenki jobban magáénak érezte a környezetét.
„1821-ben merült fel, hogy a Sóstó és a temető közötti haszontalan helyet fásítani kellene, „mert ez a városnak díszére, a jövőnek hasznára válna". A helyszíni szemlére kiküldött polgármester és tanácsnokok javasolták a Sóstó és az Úrhidai út közötti terület beültetését is. Schmeltz Lipót bádogosmester a fásításhoz 467 forintot adott, ezért a tanács hálából neki adta az ottani kocsma bérletét, ahol nyáron sört és bort mérhetett. A kocsmában agg koráig meghagyták, „mivel külön szorgalmával, a kamarási pénztár terhe nélkül, maga plántálta a Sóstó melléki erdőt és a kocsmát is maga építette". Kötelezték viszont (magán-) faiskola tartására, hogy a közönséget fával tudja ellátni. A környék csinosítására, a fák felújítására a lakosság is adott össze pénzt.”
Így szól a részlet, az eredmény pedig a mai napig látható: az elültetett csemeték egy része még ma is zöldíti Székesfehérvárt, gyönyörű és hatalmas fákká növekedtek. Sajnos az egykori kocsmát – nyomozásunk eddigi eredménye alapján – a történelem és az átépítések viharai már eltüntették, ám a Sóstói temető melletti park fáinak árnyékában ott áll az egykori bádogosmester – akit egyébként Fehérvár "ős városvédőjének" is tekintenek – tiszteletére állított emlékoszlop.