"Át szeretnék valamit adni a tér- és idő feletti szellemiségből" - különleges japán művészetben alkot a Fejér megyei fiatalember"Át szeretnék valamit adni a tér- és idő feletti szellemiségből" - különleges japán művészetben alkot a Fejér megyei fiatalember
„Fő motivációm az alkotás során a szellemi törekvés. Nem művésznek tartom magam, hanem önmagam meghaladására törekvő embernek, aki mindig feljebb és előre törekszik. A művészet számomra csak eszköz és az elkészült mű csak a benső világomban elért sikereket, vagy sikertelenséget tükrözi.” (Barcsa-Turner Gábor)
A Katana Fórumot Éliás Sándor álmodta meg, aki már harminc éve foglalkozik a szamurájok világával, illetve a japán harci művészetekkel. Galyas Gábor sensei tanítványaként a Muso Shinden Ryu Iaido vonalat erősíti.
Mint mesélte: öt évvel ezelőtt fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy létre kellene hozni egy olyan, évenként megrendezésre kerülő harcművészeti fórumot, ahol a nihontóval, a japán karddal foglalkozó harcművészek, kardkovácsok, gyűjtők találkozhatnak. E mellett természetesen teret adva minden olyan kapcsolódó témának, ami a bushidóhoz (a szamuráj/harcos útja), a japán kultúrához-és harcművészetekhez kötődik.
Immáron az ötödik Fórumot rendezték meg - ezúttal Kecskeméten. Hiszen a terv az volt, hogy mindig más nagyvárosba viszik a Fórumot. A szervezésben mindig egy helyi barát segíti Sándort, aki vagy harcművész, vagy kardkészítő, vagy éppen szamurájpáncél-készítő. A Fórum kizárólag meghívásos jelleggel működik, ami a kiállítókat és fellépőket illeti.
Igen komoly szűrőn esnek át azok, akik itt enbut (bemutatót) szeretnének tartani, vagy éppen kiállítanak. Mindannyian a saját területük csúcsán kell, hogy legyenek, ezzel reprezentálva a stílusukat, iskolájukat, vagy éppen a kardkovácsolást, kokeshi készítést.
Magas színvonalú munkái miatt kerülhetett a kiállítók közé Barcsa-Turner Gábor is, aki a japán művészet egy tekintélyes szeletét hívatott bemutatni. Akvarell és kalligráfia gyűjteményével már alapjában hozzájárul a helyszín atmoszférájának megteremtéséhez. Néhány mű erejéig japán fametszet technikával készült festményeket és könyveket is sikerült bemutatnia.
Saját alkotásai közül suisekiket és bonsekiket tárt a nagyközönség elé. Mivel e művészetek valószínűleg ismeretlenek az olvasók nagy része előtt, ezért jöjjön egy kis magyarázat a jobb megértésért:
A suiseki a természetből gyűjtött kőzet kompozícióba rendezve, vagy önmagában állva, és leginkább egy hegyet, vagy éppen tájat mintáz. A részben meglátni az egészet, egy kis kőből hegyet alkotni - elv alapján.
„Legjobban azt a stílust preferálom ebben, amikor a kőhöz nem is, vagy alig kell nyúlni, maximum az alját kell vágni és úgy talapzatot faragni neki. Hasonló a bonsaihoz, csak itt nem fákról, növényekről van szó, hanem kőzetekről.” – vallotta be az alkotó.
A bonseki egyfajta homokrajz, homokfestmény.
Gábor teljesen véletlenül talált rá erre a művészeti ágra, és mint később kiderült, ez az ág teljesen kiveszett Japánban is, alig művelik csak néhányan, s az egész világon is maximum tucatnyian. Eredetileg ezeket az alkotásokat nem fixálják, hanem a kész művet lesöprik a végén. Gábor próbálkozik a rögzítéssel egyedül, így vannak már olyan művei, amelyek vihetőek, kiállíthatóak.
„Vannak kísérletezéseim más formákkal is, mint például japán kardszerelék készítéssel, például tsubák (kézvédő) készítésével is, de ez annyira friss és új, hogy idő kell hozzá, míg kiforrja magát, de nagy terveim vannak.” – árulta el a fiatalember – „Volt inspirációm a bambusszal kapcsolatban is, ez két kollázs-aranypor műben fejeződött ki.”
A legmélyebb művészeti formák, amelybe belevágott, az az úgynevezett "zenga" alkotások. Ezek a kalligráfia melletti ábrázolások. Egy Fuji, hegyek, vagy bárminek az ábrázolása, ami oda illik és kiegészíti a szöveg jelentését. A nehézsége abban rejlik, hogy minden vonalat egy mozdulatból kell meghúzni, nincs lehetőség eltörölni, ami oda került (vagy újra kell kezdeni). Ez egy végtelen belső nyugalmat és szilárdságot igényel. Itt nem technikai tudásra van szükség, hanem egészen másra... ezt a formát csak időnként veszi elő, mintegy tükörbe nézve az aktuális benső világára rátekintve.
„Fő motivációm az alkotás során a szellemi törekvés. Nem művésznek tartom magam, hanem önmagam meghaladására törekvő embernek, aki mindig feljebb és előre törekszik. A művészet számomra csak eszköz és az elkészült mű csak a benső világomban elért sikereket, vagy sikertelenséget tükrözi. A legtöbb mai, kortárs művész sajnos csak a személyes önmagának mutogatásának eszközét látja a művészetben. Én a szépséget, harmóniát akarom elérni és megmutatni."
"Végső soron a legmagasabb rendűre, Istenre szeretném emlékeztetni az embereket. Át szeretnék valamit adni a tér- és idő feletti szellemiségből. Ha ezt egy műtárgyon keresztül sikerül, akkor műveket kell alkotni. Mindig hajt valami: az élet végességének felismerése is inspirál. Azt a kevés évet, ami megadatott itt a földi életben, szeretném alkotással eltölteni. A magas rendűség vonz, szeretem magamat körül venni olyan emberekkel és művekkel, amik a hagyományokra, az eredetre emlékeztetnek.”
Gábort a tradicionális létszemlélet legkiválóbbjai inspirálják. Ők főleg írók, publicisták, előadók, gondolkodók, de az a szellemiség, amit képviselnek, őt is áthatja. Pont azért, mert nem időhöz kötött, azért mert forma feletti és az élet minden területén lehet alkalmazni őket, így a művészetekben is. Külföldről Julius Evola, René Guénon, hazai képviselők közül Hamvas Béla, László András, Baranyi Tibor Imre és Horváth Róbert. A felsoroltak közül az utóbbi három személy kortársunk - és Gábor jó barátságot is ápol velük.
A fiatalember egyébként pár évvel ezelőtt költözött Fejér megyébe, itt is alapított családot, mivel felesége, és barátainak jelentős része is Fejér megyei. A Bakony, ami leginkább megfogta, ezért egy kis faluban, Gúttamásiban vett házat, ahol szabadon alkothat a természet közelében.
