Mit érdemes tudni az antibiotikumokról és az antibiotikum-rezisztenciáról?Mit érdemes tudni az antibiotikumokról és az antibiotikum-rezisztenciáról?
Az antibiotikum-rezisztencia problémája sajnos globálisnak mondható. Ez egy olyan jelenség, mely során a betegségeket okozó baktériumok, gombák, egysejtű paraziták és más mikroorganizmusok ellenállnak azoknak az antibiotikumoknak, amelyeket az elpusztításukra próbálunk bevetni.
Az antibiotikumok a fertőzések elleni gyógyszeres védekezés fő vonalát jelentik.
Az első ismert antibiotikum az arzfenamin (egykori neve: Salvarsan) volt, melyet 1910-ben vezettek be. Ezzel kezelték a szifiliszt is.
Ezt követte a szulfonamidokhoz sorolt prontozil 1932-ben, amit 1935-ben vezettek be. (1939-ben Nobel-díjat kapott érte Gerhard Domagk, aki felfedezte társaival.) Ezt követően nagyon sok kutatás kezdődött el e témában.
Az első kereskedelmi forgalomban is kapható antibiotikumot Rene Dubos fedezte fel a második világháború küszöbén. Ez a Bacillus brevis által termelt gramicidin volt, melyet sebek és fekélyek kezelésére is használtak.
A legismertebb antibiotikum valószínűleg a penicillin, amely Alexander Fleming nevéhez kötődik. E gyógyszert 1928-ban fedezte fel, de csak 1942-ben kezdték el igazán használni, mivel nagyon nehéz volt előállítani: kémiai módszerekkel nem tudták, hanem penészgombák kellettek hozzá.
Ekkor kezdődött el az antibiotikumok fénykora. Egyre több és több antibiotikumot fedeztek fel.
Jelenleg körülbelül nyolcezer antibiotikumos hatású anyagot ismerünk, melyek közül nyolcvanat használunk gyógyszerként.
És sajnos rohamosan terjed az antibiotikum-rezisztencia is, mivel nagyon sokan felelőtlenül nyúlnak ehhez a segítséghez. Ettől várják a teljes gyógyulást akkor is, ha az adott probléma ellen nem hatásos, és közben nem tartják be az antibiotikumokkal kapcsolatos előírásokat sem.
A WHO nemrégiben közzétett jelentésében ez áll: „Nincs idő a várakozásra: hacsak nem reagálunk azonnal, az antibiotikum-rezisztenciának katasztrofális következményei lesznek egy generáción belül. Meg kell védeni a jövőt az antibiotikum-rezisztens fertőzésektől.”
A „katasztrófa” abban rejlik, hogy így nemcsak a bakteriális fertőzések kezelése kerül veszélybe – gondolok itt például a tüdőgyulladásra, a vérmérgezésre, a tuberkolózisra stb. -, hanem olyan orvosi beavatkozások is, mint a transzplantációk, a rákterápiás kezelések, a koraszülöttek ellátása, az invazív sebészeti beavatkozások, immunszuppressziós eljárások.
Ha nem (vagy nem kellőképpen) reagál szervezetünk az antibiotikumra, akkor elnyúlik a kórházi kezelés – ami jelentősen megemeli a kórházi költségeket, s így hatalmas gazdasági terhek keletkeznek globális szinten -, az elnyúló betegség során másokat is megfertőzhetünk, az első vonalbeli antibiotikumok hatástalansága miatt pedig egyre drágább és drágább és toxikusabb szereket vagyunk kénytelenek alkalmazni.
Mindeközben egyre jobban halmozódnak a gyógyszerköltségek, a kórházi kezelés- és a laboratóriumi vizsgálatok költségei, és akkor még nem számoltunk azzal, hogy a beteg nem tud dolgozni, keresőképtelen, táppénzen van (vagy anélkül esik ki a munkából – ld. fekete gazdaság).
Ami pedig a legsúlyosabb következmény: hogy akár meg is halhatunk (miközben a rezisztencia nélkül ilyen lehetőséggel egyáltalán nem kéne számolni). Az USA-ban évente több ezren halnak meg kórházi fertőzések következtében, melyeket ellenálló baktériumok okoznak!
Persze, nemcsak az embereket, hanem az állatokat is kezeljük/kezelhetjük antibiotikumokkal, s ahogy a homo sapiensnél, úgy a háziállatoknál/haszonállatoknál is kialakulhat a rezisztencia a mértéktelen, sokszor ellenőrzés nélküli antibiotikum-használat miatt.
Hogyan kerülhetjük el a rezisztenciát?
- Kizárólag akkor használjunk antibiotikumot, ha azt az orvos írta fel!
- Ne szedjünk antibiotikumot nátha, láz, torokfájás, akut bronchitis, influenza (vírusfertőzések) esetén, mivel úgysem hat a vírusokra! Próbálkozzunk természetes módszerekkel (gyógynövények, teák), multivitaminokkal, egyszerűbb kombinált készítményekkel, orrcseppekkel.
- Nem érdemes antibiotikumhoz nyúlni enyhébb baktériumfertőzés (egyes gyulladások, fülészeti fertőzések) során!
- Ne hagyjuk abba a kezelést az orvos által előírt időtartam előtt akkor sem, ha jobban érezzük magunkat, hiszen a cél az, hogy minden kórokozó elpusztuljon! Ha felelőtlenek vagyunk, akkor pont az ellenállóbb baktériumok túlélését segítjük elő – és ezzel a rezisztencia kialakulását!
- Szigorúan tartsuk be a használattal kapcsolatos előírásokat (időben, mennyiségben)!
- Ne ajándékozzuk el a megmaradt antibiotikumot azzal, hogy hátha valakinek szüksége lehet rá, és mi magunk se szedjünk be korábbról megmaradt gyógyszereket. Nem biztos ugyanis, hogy a következő kórokozó reagál a gyógyszerre, és a maradék adag nem is elég egy teljes kúrához – amivel szintén csak a rezisztenciát tápláljuk.
- Előzzük meg a fertőzéseket a megfelelő higiénia és életmód szem előtt tartásával, úgymint: mossunk rendszeresen kezet (főként WC-használat, nyers húsokkal való munka stb. után), adassuk be a megfelelő oltásokat, figyeljünk a biztonságos szexre, megfelelő módon készítsük el az ételeinket (a konyhai munkakörnyezet legyen mindig tiszta), kerüljük a közvetlen kontaktust a betegekkel stb.
