Várd már ki a sorod, ember! - Egy bevásárlás margójára
Várd már ki a sorod, ember! - Egy bevásárlás margójára
Várd már ki a sorod, ember! - Egy bevásárlás margójáraA meghökkentő eset egy teljesen átlagos hétköznap délután történt, amikor is a heti nagybevásárlásom alkalmával arra lettem figyelmes, hogy a szomszéd kasszához tartozó sorban egy férfi folyamatosan nekitolja az előtte várakozó hölgynek a kocsiját.
De nem ám úgy, mintha az egész a véletlen műve lett volna, hanem pont úgy, hogy éreztesse vele, neki sürgős tennivalója van, és a gyors haladás érdekében mások inzultálásától sem riad vissza. Botrány.
Ahogy közeledtek a szalaghoz, egyre erőteljesebbé vált a lökdösődés, majd miután a nő felpakolta a megvenni kívánt árut, és lemaradt másfél méter távolságra az előtte lévő fizető vásárlótól (jelzem, emberünk távolságot sem tartott és maszk sem volt rajta), akkora csattanásra lettem figyelmes, amit szerintem az egész szupermarket hallott.
"Hős" férfink újra lecsapott - ezúttal verbálisan is kérdőre vonva a full szabályosan eljáró fiatal hölgyet. Persze ezt már ő és a többi szemtanú - köztük én sem - tudta szó nélkül hagyni.
A párbeszéd valahogy így nézett ki:
- Végre előrébb menne?
- Várom, hogy fizesse ki a vásárló és pakoljon, hiszen a másfél méter távolságot be kell tartani!
- Leszarom, menjen már!
- Ezt most inkább nem kommentálom... Nem tudom, mit képzel magáról?
- Le-sza-rom!
Kedves. Persze ahogy mi is kérdőre vontuk a viselkedését, hasonló kifejezésekkel találtuk szembe magunkat (Mi közöd hozzá?, Szarok rá!). Legalább választékos a szókincse...
Igen ám, de ha azt hittétek, hogy ez volt minden, akkor nem is tévedhettetek volna nagyobbat, ugyanis a renitens vásárló a kasszánál sem tudta véka alá rejteni frusztrációját.
Miután a pénztáros jelezte neki, hogy a bevásárlókocsiból nem tudja leolvasni tálca sörét (huszonnégy darabos), jól szituált "barátunk" újra megvillantotta emberi oldalát:
- Én akkor ezt most tegyem ide föl?
Majd alig befejezve mondatát, megfogta a tálca sört, majd úgy odavágta a szalagra, csoda, hogy nem szakadt be. A kasszás sokkot kapott, majd miután jelzett a biztonságiaknak, fizetés után (a pénzt is úgy dobálta oda) elbeszélgettek az úriemberrel, aki látványos vállvonogatással illusztrálta véleményét, mintha ő lett volna a sértett.
Komolyan, erre mi szükség volt? Ettől vajon keménynek érezte magát a férfi, vagy mi járhatott a fejében? Ha zaklat egy nőt, akkor hamarabb sorra kerül? Netalántán megmutatja mindenkinek, hogy vele aztán nem lehet packázni, mert ha nem úgy haladsz a sorban, ahogy neki megfelel, akkor rád tolja a bevásárlókocsit?
Téboly.
Értem én, ha valakinek szörnyű napja volt, akkor jól esik levezetni valamivel a felgyülemlett feszkót, de azért azt ne olyan embertársunkkal tegyük, akinek az égvilágon semmi köze az egészhez.
Gondolkodjatok, mielőtt cselekedtek, és figyeljetek oda egymásra!
