Az akut leukémiában szenvedő Grétáért futottak MóronAz akut leukémiában szenvedő Grétáért futottak Móron
„Fussunk egyet Grétiért, aki most nem tud velünk mozogni!” – ezzel a felkiáltással rendeztek jótékonysági futás Móron. A programon 1.5, 5 és 21 km-es távok várták a jelentkezőket. Nevezési díj nem volt, viszont adománydobozba be lehetett dobni a felajánlásokat Kalocsai Gréta javára – és egy emlékfüzet segítségével bárki üzenhetett is neki.
A kislány 12 éves és súlyos betegséggel küzd. Néhány hete kiderült, hogy akut leukémiában szenved, s azonnali terápiára van szüksége. Jelenleg kórházban ápolják, mivel állandó orvosi felügyeletet igényel: a legkisebb fertőzés is életveszélyes lehet számára.
A gyermek családja erejét felülmúlva próbálja segíteni gyógyulását: finanszírozzák az utazásokat, kezeléseket. Nemrég elkezdték házuk felújítását is, mivel Grétának steril körülményeket kell biztosítaniuk, amikor hazatér. Az épület viszont eléggé leromlott állapotban van: a tető beázik, a falak festésre szorulnak, az ablakokat is ki kéne cserélni. Bár a munkálatoknak már nekiláttak, ám befejezni már nem tudják – anyagi forrás hiányában.
Ezért, hogy átmenetileg enyhítsék a család anyagi terheit, jótékonysági futás szerveztek számára. A felhívásra több mint hetvenen jelentkeztek, köztük több közismert sportoló is.
Fogarasi Zoltán például a 21 km-es távhoz csatlakozott, bár amikor rajthoz állt, még nem tudta, hogy melyik szakaszt fogja teljesíteni. Mivel sok futóbarátja ezt választotta, így csatlakozott hozzájuk.
„Nagyon jó hangulatban zajlott a futás, és a szervezés is tökéletes volt” – mesélte. – „Sok minden volt az asztalokon, nem maradt éhen és szomjan senki sem. Külön köszönet ezért is a szervezőknek, mert tényleg nagyon szépen megszerveztek mindent. Mindenkit megvártak, és készségesen kiszolgáltak, amíg vissza nem értek a rajtpontig. Azt is hallottam utólag, hogy voltak olyanok, akik elkéstek a rajtról, de ugyanúgy támogatták Grétit a jelenlétükkel, és kicsit csúszva ugyan, de elindultak valamelyik távon.”
A móri sportoló elmondta, hogy a gyülekezőnél picit még csípett a levegő, de amikor elindultak, akkor már éreztette a nap a jelenlétét. Így ő is lekapta magáról a hosszú aláöltözőt, mert bőven elég volt a póló. Az is egyértelművé vált számára, hogy az erdőbe beérve az erősebb emelkedőknél rendesen izzadni fog. Futótársaival szakaszonként megálltak, és megvárták egymást az utolsó emberig.
„Ez a futás az összefogásról szólt. Nagyon jól éreztem magam, és mindenki arcáról ugyanezt olvastam le. Örültünk neki, hogy támogathattuk e nemes célt! Egy nemes ügyért futottunk, és közben az emberi kapcsolatainkat is tudtuk ápolni. Mivel az edzéseim 90 %-át egyedül végzem el, így nagyon hiányzott a közösségi futás és a vele együtt járó kommunikáció is. Egyúttal Pirik Gyula barátommal közösen sikerült megbeszélnünk, és kitűznünk magunk elé egy újabb célt, melyet már jó ideje szeretnénk megvalósítani: jövő hónapban ketten nekilódulunk a Vérkörnek, ami 77 km-t foglal magába. Túra/gyalogos formájában szeretnénk teljesíteni szintidőn belül, ami 18 óra. Nagyon várom már!”
„Futó barátaimtól értesültem az eseményről, s mivel egy móri futócsapat fertőzött meg annak idején e sportág szeretetével, így mindig szívesen csatlakozom a móri futórendezvényekhez” – vette át a szót Pirik Gyula. – „Örömmel láttam, hogy a résztvevők listáján szerepel Fogarasi Zoli, akit nagyon szeretek, és invitálásomnak eleget téve Soós Péter barátom is részt vett a programon, így mondhatni, baráti futáson vettem részt. Mivel mindkét sporttársam a hosszútávú versenyeken jeleskedik, így nem volt kérdés, hogy a leghosszabb távon indulunk.”
A székesfehérvári ultrás elmondta, hogy a szervezők kitettek magukért, a profi versenyekhez hasonló frissítésről gondoskodtak, így volt bőven gyümölcs, csokoládé, ásványvíz és sütemény is.
„Ezek a programok azért is hasznosak, mert ilyenkor lehetőség nyílik olyan sportbarátokkal is futni, akikkel egyébként nehezen hozunk össze közös programot” – árulta el a sportoló. – „Jó hangulatban, gyönyörű időben egy lelkes kis csapattal teljesítettük a távot. Aki futott már a Vértesben, annak nem kell ecsetelnem, milyen csodálatos környezetben róttuk a kilométereket. Aki pedig nem ismeri a környéket, annak csak ajánlani tudom a hegység ösvényeit. Különösen így ősszel szép nagyon a táj. Természetesen futás közben a pár nappal ezelőtt megrendezett Ultrabalaton emlékei is előkerültek. Mivel Soós Péterrel és Szombath Attival hármasban teljesítettük a 222 Km-es távot, nekünk is volt miről mesélni, és edzésnek sem volt utolsó a szintekkel tarkított karika. Nagyon jó hangulatú, kellemes élményfutás volt, aminek értékét növelte, hogy jó ügy érdekében koptattuk a futócipőt.”
Gyulával egyetértett Soós Péter is, aki az UB kapcsán elmondta, hogy mindhárman külön készültek a Balaton körbefutására, illetve Szombath Attival közösen is treníroztak. Hetente 80-100 km-t futottak a Velencei-tó körül, illetve különböző versenyeken. Ő a Tisza-tavat is megkerülte, ami 65 km-t foglalt magába.
„Fontos volt, hogy legyen jó sofőrünk is a verseny alatt. Szerencsére e feladatot elvállalta Atti biciklis barátja, Vadasy Ádám, akinek ezúton is köszönjük a segítséget!” – mondta Péter. – „Az UB-n a háromfős csapatunk testvériesen elosztotta a kilométereket, bár a 221 km-es távból Gyulának egy kicsit több jutott. Először 20-22 km-t futottunk, majd átálltunk szakaszonként 10-12 kilométerre. A legnehezebbek a hajnali órák voltak, eléggé szenvedtünk a kialvatlanság miatt. Vártuk a napfelkeltét, ami új erőt adott a csapatnak. Az utolsó kilométerek viszont gyorsan elteltek, és 24:48:07-es idővel teljesítettük a távot. Már tervezzük a következő közös versenyünket, mert amit mi csapatként elérünk, az felejthetetlen lesz az életünk végéig.”
