Naspolya: amikor a „szottyos” az igazi!
Naspolya: amikor a „szottyos” az igazi!
Naspolya: amikor a „szottyos” az igazi!A naspolya Közép-Ázsiából, a Kaukázus déli lejtőiről indult el világkörüli útjára. A Balkán-félszigeten főként vadon terem, de szívesen ültetik a kertekbe is. Mivel szereti a meleget, ezért a Kárpát-medencétől északra nem igazán látogat el. Viszont: nagyon jól tűri a hideg telet! Sőt, a hideg nélkül nem is lehet igazi a gyümölcs íze!
Azt nem tudni pontosan, hogy Magyarországon mikor jelent meg (valahol arról írnak, hogy olasz közvetítéssel, de ez csak feltételezés). Az első feljegyzést 1812 szeptemberében olvashatjuk róla, amikor Bodor Pál megjelentette az első magyar gyümölcsfaiskolai árjegyzéket. Ebben már szerepelt a naspolya az „egyéb gyümölcsnemek” kategóriájában.
Hívják lasponyának, miszpolyának is. 1553-ban a Schlágli-magyar szójegyzék nespula-ként említi. (Valószínűleg a latin mespila szóból eredően.) Három fajtája van: a szentesi rózsa naspolya, a hollandi óriás naspolya és a nottingham naspolya.
Rendszertani besorolást tekintve a lágymagvú almástermések közé tartozik, vagyis rokona az almának, körtének birsnek. A naspolya úgy néz ki, mint egy kisebb termetű fa, vagy ágas bokor hosszú tővel és nagyon finom gyümölccsel. Sorolhatjuk a díszcserjék közé is, mert sűrű a lombja, május közepén nyílnak fehér virágai, levelei lándzsásak, molyhosak. Mivel nagyon mutatós, ezért gyakran ültetik parkokba is.
Aki a kertjét szeretné díszíteni vele, annak ajánlott az oltvány vásárlása. Anyukám suhángot szokott venni (ami egy ágat tartalmaz, mert ő akarja mindig kialakítani a koronát). Tavaly vásárolt egy oltványt, ami szépen ki is hajtott, ám körülfutotta a tök és megfojtotta. Így szegény növény elhalálozott.
Így futotta be a tök szüleim kertjét (Fotó: Temesvári Márta)
A másik fácska már több éve növekszik kertünkben. Semmiféle gondozást nem igényelt, csak ritkítani kell olykor, de ha már kialakult a koronája, akkor már nincsen teendő vele. Metszeni se szoktuk, nem is nő nagyra, így könnyen szüretelhető. Sőt, nem is szabad metszeni, mert a naspolya termőrügyei a vesszők csúcsán találhatóak, tehát pont a termést vágja le az, aki nagyon kurtítani igyekszik.
A naspolya gyökérzete egyébként sekélyen terjed, a talajra nem kényes, de leginkább a nyirkos talajt szereti. Száraz, sovány területeken öntözni kell. Valaki trágyázni szokta, de mi azt se vittük eddig soha túlzásba. Csersav tartalma magas, ami a kártevőktől és a betegségektől is megóvja.
A virágok öntermékenyek, tehát társat se kell mellé beszereznünk. Egy bokor akár 50 kiló gyümölcsöt is teremhet! A mi naspolyánk annyira jó termő, hogy pár nappal ezelőtt is egy hatalmas vödör gyümölcsöt szedett le róla anyukám. Igen, most, a hóesésben, fagyban! – Holott mindenhol azt olvasni, hogy október végén, vagy novemberben kell szüretelni, de akkor is jó, ha megvárjuk az első fagyot, mert ugyanúgy, mint a som vagy a kökény, akkor a legfinomabb, ha megcsípte a dér, vagyis „szottyos” lett.
Nos, nálunk még most is üldögélnek naspolyák a fácskán, s élvezik, ahogy a sűrűn hulló hópelyhek megcsiklandozzák őket. S jól is teszik, ha örülnek a télnek, mert nemsokára úgyis a fazékba kerülnek, s lekvár lesz belőlük. Hogy hogyan? Erről írok legközelebb!
