Otthonuk lett Székesfehérvár - beszélgetés Claudine Mendy kézilabdázóval
Otthonuk lett Székesfehérvár - beszélgetés Claudine Mendy kézilabdázóval
Otthonuk lett Székesfehérvár - beszélgetés Claudine Mendy kézilabdázóvalAz előző idényben újra magadra ölthetted a francia válogatott mezét. Nem bánt, hogy azóta nem kaptál meghívót a válogatottba?
Nem, egyáltalán nem! Ez nem a személyemnek szól vagy annak, hogy ne játszanék jól. Egyeztettem is többször a szövetség vezetőivel, de nincs megoldás. A francia válogatott egyelőre elsősorban az otthon játszókra épül, ennek pedig egyszerű az oka: a légiósok klubelfoglaltsága nehezebben egyeztethető össze a válogatott programjával. Most is lesz majd összetartás, de ezek nem hivatalos válogatott napokra esnek, nekem pedig a klubomban kell helytállnom, és így van ezzel a legtöbb légiós is.
De mégis, mit gondolsz, miért olyan erős manapság a francia kézilabda, a válogatott?
Ez már szerencsére régóta így van. Sok jó játékos van nálunk, és nagyon sok a fiatal tehetséges kézilabdázó Franciaországban. Szóval van mire építeni, nagy a merítési lehetőség, szerintem ebben rejlik az erőnk.
Ha jól tudom, már fiatalon jártál Székesfehérváron, és már akkor megfogalmazódott benned, hogy itt fogsz majd egyszer kézilabdázni...
Igen! Ez sok-sok évvel ezelőtt történt, az akkori kézilabda-iskolámmal voltunk itt Fehérváron. Nagyon tetszett minden, és a magyar kézilabda már akkor is a világ legjobbjai között volt. Éreztem, hogy vissza akarok ide majd térni, Székesfehérváron is ki akarom próbálni magam. Vicces volt, ahogy ez a történet kiderült a klubnál, jót nevettünk rajta.
Már harmadik évedet kezdted itt Fehérváron. Mennyire váltotta be az itteni élet a hozzá fűzött reményeidet?
Nagyon szeretek itt élni, az emberek roppant kedvesek, segítőkészek. A kislányom is itt van velem, és ő is nagyon élvezi Magyarországot, Székesfehérvárt. Ami külön öröm, hogy nem vagyunk túl messze Franciaországtól, a barátoktól, így rendszeresen haza tudunk utazni. Egyszóval: csodálatos!
Milyen egy átlagos napotok?
Reggel viszem Linát az óvodába, utána megyek edzeni. A csarnokból pedig általában a kedvenc belvárosi kis éttermembe szoktam menni ebédelni. Utána jön egy kis pihenés, aztán újra edzés. Szóval teljesen átlagosak a napjaim. Ha nincs edzés, akkor is legszívesebben a városban vagyok, jövök-megyek, vásárolgatok.
És Lina? Valóban otthon érzi magát Magyarországon?
Igen, nagyon. Most is otthon voltunk Franciaországban, és két nap után már kérdezte, hogy mikor jövünk vissza? Tényleg szeret itt élni.
Nagyon jól is beszél magyarul…
Igen, ez így van, tökéletesen beszéli a nyelvet!
És mi a helyzet veled?
Nagyon sok mindent megértek már magyarul, de ahhoz félénk vagyok, hogy meg is szólaljak.
Akkor maradjunk az angolnál! Mi a véleményed az idei bajnokságról illetve a mostani Alba Fehérvár KC-ról?
A bajnokság – ahogy mindig – most is nagyon erős. Hiányérzetem azonban van, méghozzá általánosságban a fiatalokkal kapcsolatban! Kicsit jobban kéne akarniuk, harcolniuk, hogy még több lehetőséget kapjanak! Tudom, hogy nagyon sok a légiós a ligában, és nincsenek a fiatalok könnyű helyzetben, de pont ezért kéne sokkal többet dolgozniuk. A mostani Fehérvárról pedig, ha összehasonlítom azzal, amelyikben először játszottam két éve, azt tudom mondani, hogy most nem vagyunk olyan erősek. De jó úton járunk, jól kezdtük a szezont. Ez pedig jót tett a lelkünknek, és bízom benne, hogy ez a pozitív légkör a folytatásban is megmarad.
Sok a fiatal a csapatban. Látod rajtuk a fejlődést?
Igen, sokat léptek előre ahhoz képest, amikor először pályára kerültek. Most pedig még több időt kapnak a meccseken, ami jó nekik és a hasznukra válik. És persze a csapatnak is, hiszen belőlük lehet építkezni. Az persze már a játékosokon múlik, mennyire tudnak élni a kapott és a saját lehetőségeikkel. Deli Ritától megkapják a lehetőséget, szóval tényleg csak rajtuk múlik a dolog!
Szoktak a fiatalok meccs vagy edzés után tanácsért hozzád fordulni?
Néhányan igen. Helyesnek tartom, hogy használnak minket, mert van tapasztalatunk, és már nagyon sok mindent láttunk a karrierünk során. Én nyitott vagyok, hozzám bármikor jöhetnek, kérdezhetnek, mindig igyekszem választ adni a kérdéseikre. Ki kellene használniuk ezt a lehetőséget, mert ez sokat segíthet nekik! Amikor én voltam fiatal, hasonló volt a helyzet. Volt több légiósunk, nekem pedig megtiszteltetés volt velük játszani, edzeni, mert nagyon sokat tanultam tőlük.
Milyen most a hangulat a Fehérvárnál?
Nagyon jó, és ez fontos, mert a hangulat összefügg az eredményességgel is. Jól kezdtünk, mert csak a Fraditól és a Győrtől kaptunk ki az első öt fordulóban. De a szezon nagyon hosszú. Azért kell dolgoznunk, hogy a továbbiakban is jó eredményeket érjünk el, és akkor a hangulat is jó marad. Ha esetleg jönne is egy rosszabb periódus, nekünk akkor is fel kell emelnünk a fejünket, és menni tovább az úton!
Mi a terved a jövőre nézve?
Most arra koncentrálok, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsak a pályán, de hamarosan úgyis jön a bajnoki szünet, akkor lesz időnk beszélni a folytatásról. Nem vagyok az a típus, aki minden évben máshol akar játszani, szeretem a stabilitást.
