NB! Read the comments in the apiChanges section in the XML24 °C
2020. július 3. péntek Kornél
Menü

Akiknek a magyar vasúthálózatot köszönhetjük: a Sina bárók mesébe illő története

Akiknek a magyar vasúthálózatot köszönhetjük: a Sina bárók mesébe illő története
Sina Simon halála után a Wimpffen, majd a Károlyi család lett az érdi kastély ura, akik 1920-ban eladták a jezsuitáknak. (Fotó: egykor.hu)

1848 előtt még csupán három hercegi, kilencvenegy grófi és száztizenöt bárói nemzetség – mintegy hatszáz család – alkotta a hazai főnemességet. A huszadik század elejére már ezerkétszázra emelkedett a főrangú családok száma.

A főnemesség számbeli gyarapodásának egyik legfontosabb oka az volt, hogy a kiegyezés után Ferenc József császár és király Magyarországra is kiterjesztette a felső katonai és hivatalnoki réteg nemesítésének politikáját. A grófságot szűk marokkal mérték, alig tucatnyi az adományozottak köre, de annál bőkezűbben osztogatták a báróságot.

Az új adományozottak körében közel ötvenre tehető azoknak a katona- és csendőrtiszteknek, diplomatáknak és a magas adminisztrációban dolgozó tisztviselőknek a száma, akiknek a dinasztikus hűségért cserébe bárói koronával megfejelt címer lett a jutalma. A gazdasági életben fontos szerepet játszó polgáremberek, továbbá kiemelkedő tudósok is kaphattak báróságot, ha az udvar felé lojalitásukat bizonyították. A társadalmi érintkezésben a született kékvérű egy olyan különleges kiválasztottságtudattal rendelkező világban élt, ahová bekerülni nem, csak beleszületni lehetett.

 

Az arisztokrácia igazi környezete a nemzetközi arisztokrácia volt, akik jogot formáltak arra, hogy meghatározzák a Duna-tájon élő tizennyolcmillió ember sorsát is.

Jóval alattuk állt a bárói családok elitje által alkotott réteg. Párhuzamos világok éltek egymás mellett, és közöttük nem volt átjárás. A távolságtartást a Sina bárók példáján érzékelhetjük a legdrámaibban.


A Sina család kiemelkedésének története mesébe illő.

Jókai Mór idézi fel az Aranyember című regényében a bécsi manufaktúrák számára macedóniai gyapotot közvetítő görög kereskedő mesés gazdagságának eredetét. Szállító partnere, egy török pasa olyan gyorsan kapta meg a selyemzsinórt, hogy a vagyonát nem volt kinek kiadnia. Jókai történetében a haldokló üldözött, Ali Csorbadzsi rakományának és szépséges leányának megmentőjére bízza kincseit. E különös történet megírására az ihletet id. Sina György rejtélyes és hirtelen meggazdagodása adhatta. Fia, ifjabb Sina György előbb osztrák, majd 1832-ben magyar bárói címet kapott, és immáron, mint törvényes örökös sokszorozhatta meg a talált vagyont.

A görög eredetű, de az oszmán birodalmi állampolgárságról lemondó Sina családnál csak a Habsburgok és a katolikus egyház volt gazdagabb. Temérdek pénzüket a szerencsés véletlenek sora alapozta meg, melyből létrehozták a legnagyobb osztrák bankot, mely államoknak és arisztokratáknak hitelezett, annak hasznából és a törökökkel való virágzó kereskedelemből pedig öt ország területén vásárolták fel a tönkrement arisztokraták földbirtokait, házait.

Az Esterházy birtokoknál is nagyobb kiterjedésű területeken gazdálkodtak.

Egyik jelentős magyarországi birtokukat Sinatelepként csatolták később Ercsihez. Ötven gőzhajójuk járt Bécsből és Pest-Budáról a Fekete-tengeren át a török kikötőkig.

Sina György Széchényi István mellé állva finanszírozta vállalkozásait, a Lánchíd Rt. elnökeként karolta fel a híd megépítését. Fia, Sina Simon báró mesés összeget, nyolcvanezer forintot ajánlott fel a Magyar Tudományos Akadémia megépítésére. Összehasonlításképpen: Széchényi István hatvanezer forintot adott erre a célra. A Duna-Tisza-csatorna, a budai hengermalom megépítése, a Tisza szabályozása, a magyar vasúthálózat kiépítése is Sina-vagyonnal valósulhatott meg. Széchenyi István a naplójában – mint általában – most is fanyalog: „Metternichnek annyi részvénye van! Vegye át ezeket Sina! Akkor majd menni fog! Ó Istenem, hogy bűzlik ez az egész!”


A családnak palotája volt Bécsben és Velencében, de Gödöllőn szándékoztak letelepedni, hogy magyar arisztokrataként élhessenek.

A Grassalkovichoktól megvásárolták a gödöllői kastélyt, felújították, majd a tűzvész során elpusztult gödöllői templomot is újjáépítették. Sina Simon báró a kastély melletti pavilont is felújította, a magyar királyokat bemutató arcképcsarnok tönkrement képeit restauráltatta, a hiányzó portrékat a legnevesebb festőművészekkel pótoltatta. Megrendelője és mecénása volt Barabás Miklós festőnek és Izsó Miklós szobrásznak is.

A család gödöllői élete idején hunyt el Sina Simon egyetlen fia.

A gyászoló apa úgy tervezte, hogy lányait magyar főúri családok fiaihoz adja feleségül. Gödöllőn gyönyörű bált rendezett, hogy eladósorban lévő leányait az arisztokrata ifjaknak bemutassa. A magyar arisztokraták azonban rangon alulinak tartották, hogy beházasodjanak „egy hajdani török bazáros” családjába, és tüntetőleg távol maradtak az eseménytől.

A mélyen megalázott Sina Simon báró elhagyta Gödöllőt, és soha többé nem tért vissza. Néhány év múlva a kastélytól is megvált. A dúsgazdag, magyar ügyek mellett kiálló Sina családot látványosan kirekesztette a magyar arisztokrácia. Még Széchényi István is – aki barátjaként tartotta számon Sina Györgyöt és Sina Simont, sűrű találkozásaikat, ebédjeiket feljegyezte és a jelentős anyagi támogatásukat nélkülözni nem tudta – így ír naplójában: „1860. január 11-én: Bágyadtnak – haldoklónak – gyengének és csüggedtnek érzem magam. Ma a kis Sina-lány! Ödönnel: megtiltom a románcot Sina Ellával! Január 15-én: Jobban vagyok. Ödönnel és Bélával M Sina dolgában. Ödön: M. Ellával vége!”

A csalódott, görög gyökerű, görög nagyszülővel és görög feleséggel rendelkező Sina Simon báró figyelme érthetően a fiaskó után Görögország felé fordult. Leányainak végül Erzsébet királyné talált férjet az európai arisztokrácia köréből. Anasztázia egy osztrák nőcsábász báróhoz ment feleségül, akitől később elvált, és a Sina-vagyon rá eső részét a családi hagyományokhoz hűen jótékonykodásra fordította. Eleni egy görög herceg felesége lett, rulettfüggővé vált, és férjével együtt eljátszották a családi vagyon tetemes részét. Iphigeniát egy francia arisztokrata vette feleségül, aki féktelen játékszenvedélyével herdálta tovább a Sina-vagyont, míg vérbajban fiatalon el nem hunyt. Irene a görög miniszterelnök fiához ment feleségül, később elhagyta, és vagyonát régészeti kutatásokra fordította.

A hálátlan magyar nemzet két aranybetűs emléktáblával emlékezett meg a Sina-támogatásokról. Az egyik a Lánchidat őrző oroszlán talapzatát, a másik a Magyar Tudományos Akadémia falát díszíti.

1950-ben a görög polgárháborúból Magyarországra menekülő mintegy négyszáz család befogadására rohamléptekben létrehozták Beloiannisz falut a volt görög mecénás birtoka, Sinatelep közvetlen szomszédságában. Bizonyára van összefüggés.

 

A cikk eredetileg a Fehérvár hetilap 2018. február 1-i számában jelent meg.

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár