Partly cloudy27 °C
2020. augusztus 13. csütörtök Ipoly
Menü

Velence fürdőtelepének kiépítése és a boszorkányok huncutsága - a Meszleny család története

Velence fürdőtelepének kiépítése és a boszorkányok huncutsága - a Meszleny család története
Velence 1516-ben jelent meg először a dokumentumokban (Fotó: turizmus.szekesfehervar.hu)

1516-ban, amikor először jelent meg a dokumentumokban a település neve, Velence alakot öltött.

Fertő volt a Velencei-tó eredeti neve, a mellette fekvő települést Fertőfenéknek nevezték. Ha fentről láthatnánk, valójában két tó vize csillog a nádas között, egymásba mosódva. A színük is más. Az egyik szürke, a másik kékebb.

Az utolsó Árpád-házi királyunk, a III. András kíséretében érkezett velencei betelepülőkről kaphatta szép nevét. A király édesanyja az egyik legelőkelőbb velencei család leánya, Tommasina Morosini. A "velencei királlyal” együtt számos itáliai polgár is települt a fehérvári királyi székhely külső kapuja köré.

Ez a hely volt akkor az egyik legjobb adottságokkal rendelkező terület. Az északi oldalon az erdők a tóig húzódtak le, és ezen az úton volt megközelíthető Buda. Egy másik elképzelés szerint a német Wellen (a víz hullámai ) és See ( tó ) szavak összekapcsolódásából ered a név. Mindenesetre 1516-ban, amikor először jelent meg a dokumentumokban a település neve, Velence alakot öltött.

1694-ben a tó körül birtokokkal rendelkező tolnai Festetics Pálék szépséges leányát, Festetics Máriát meszleni Meszleny János nemes ifjú választotta hitvesül. Meszleny János vagyonát marhakereskedelemmel kereste, Erdélyből szervezett marhahajtást Bécsbe. Ebből a jövedelemből, valamint házastársa hozományából vásárolta ki a velencei birtokos családok (Nagy Kaszap János, Kutas István, Ferenczy György, Dezső Katalin) földjeit.

A később királyi tanácsossá lett Meszleny János tekintélyét növelte az alispáni hivatalban eltöltött negyed század színvonalas munkája, amiért III. Károly királytól (Mária Terézia apjától) Velencét és Gárdony felét örökösei számára megkapta.

A Meszleny család lett a Velencét újratelepítő, egyik meghatározó família.

(A másik család a velencei szőlőhegy szőlővel történő első betelepítője, Bencze István, akiről a hegyet később Bence-hegynek nevezték el.) Meszleny János élete folyamán háromszor házasodott, menyasszonyai révén bravúros ügyességgel növelve gazdaságát Tolna, Veszprém, Győr megyékben is. Végrendelete így rögzíti birtokszerzését: „Fehér vármegyében, Tolna vármegyében a magam véres verejtékével szereztem jószágaim….” Nem volt talán olyan véres az a verejték.

A Kégl lányok kastélya (Fotó: Séllei Erzsébet)
A Kégl lányok kastélya (Fotó: Séllei Erzsébet)

Meszleny János birtokszerző nevéhez kötődik az 1723-ban lezajló két boszorkányper. Jogászi tehetségét elismerték, fontosabb országos döntőbíróságba delegálták, a lőcsei fehérasszony felett ítélkező bíróságnak is tagja volt.

A boszorkányperek Székesfehérvárt sem hagyták érintetlenül.

A vízbefullasztásra, lefejezésre, tűzhalálra nálunk is akadt volna közönség. Városunkban azonban egy bölcs törvényszék ítélkezett akkor, melynek elnökét úgy hívták, hogy Meszleny János alispán. Miatta nem égettek Székesfehérváron boszorkányt. Nem kell tehát pirulnunk a szégyentől.

Történt ugyanis az úrnak 1722. esztendejében, hogy Luttor Kata, özvegy Nagy Jánosné és özvegy Ravasz Istvánné született Horváth Orsolya cseszneki lakosok – akik illetékesség szempontjából a mi vármegyénkhez tartoztak – a rédei erdőben helytelenkedtek. A két asszony ide csalta a lányt, ott ének- és zeneszóval mulattak valamennyien, majd az egyik asszony késsel léket vágott a fába, és onnan egy nagy kancsó bort vett ki.

orozgattak, majd Luttor Katát felvették a boszorkányok közé, a szokásos jelet odasütvén bal combjára.

Ezt követően az éretlenül leszedett körtét éretté változtatták.

A Luttor Kata nevű lányka még többre vetemedett. Szent György napján Csesznekbe ment, hogy szolgáljon, ahol egy ifjú legényt, bizonyos Losy nevűt megszeretvén, aki pedig nem őt, hanem egy másik lányt vett feleségül, boszorkány hatalmánál fogva társaival úgy megrontott, hogy „sokáig kínlódni kölletett szegénynek belé.”

A fantáziadús ügyészi indítvány, mely magyar nyelven íródott, iparkodott bebizonyítani a boszorkányság vádját, és indítványozta a méltó büntetési nemet. Dr. Lauschmann Gyula, városunk jeles krónikása találta meg a levéltárban az alábbi gyöngyszemet:

„A personaliter adstans három vádlott ebbéli gonosz és istentelen cselekedetéért és boszorkányságért iuxta leges patrias magának ugyan megérdemlett büntetésére, másoknak pedig rettendő példájokra tűzre ítéltessék és megégettessék, úgy mindazonáltal, hogy előbb másrendbéli gonosz cselekedetének és elkövetett boszorkányságainak megvallására, úgyszintén több hasonló társainak kinyilatkoztatására megcsigáztassék.”

Ez már Meszleny János tanácsának is sok volt. 1723. január 8. napján Könyves Kálmán királyunk szellemében kinyilatkoztatta, hogy boszorkányok márpedig nincsenek. Ezután a szemtelen fruskák bátran cimborálhattak az ördöggel meg a fekete macskákkal, igézhették a férfiakat és a szomszéd tehenét. Az érett asszonyok pedig ihatták az erdő fájának odvába rejtett borukat, teliholdnál.

A bölcs Meszleny János úgy rendelkezett, hogy második felesége, Miskey Anna Julianna mellé, a győri öreg templomba temessék. Temetése 1736. évben volt a győri káptalan katedrális templomában.

Meszleny tulajdont képezett a mai Velence tóparti részének teljes területe, a család építette ki a fürdőtelepet is.

Ritka különlegességként épített emlékeik ma is állnak. Kevés olyan település van megyénkben, ahol egy családtól négy kastély, kúria áll szép állapotban, megőrzött parkjaiktól körülvéve. És még további kettő, amelyek nem a Meszleny családhoz kötődnek.

Velence a megkímélt, hasznosított kastélyok gyöngyszeme, felújított, eredeti parasztházaival igazi látványosság, sétatér. Fürdőjét, strandját látogatva, utána érdemes elidőzni utcáin is.

A Farádi Vörös lányok kastélya teljesen felújított állapotban van, valódi dísze a településnek (Fotó: Séllei Erzsébet)
A Farádi Vörös lányok kastélya teljesen felújított állapotban van, valódi dísze a településnek (Fotó: Séllei Erzsébet)

Az Országút 23. szám alatti birtokrészt a rajta lévő kúriával közbenső tulajdonosától 1913-ban a magyar eklektika legnagyobb mestere, Hauszmann Alajos műépítész vásárolta meg. A hajdani kúriát kastéllyá alakította át, melyet nyaralóként használt.

Hauszmann az általa átépített budavári királyi palota Mátyás király kútjának bronz kutyaszobrai közül kettőt duplán öntetett ki, és ezeket a velencei kastélyparkban állította fel. Síremlékére a velenczei Hauszmann Alajos nevet vésték fel.

A kastélyt a megye egyik legszebb parkja övezi, 200 éves védett hársfákkal, gesztenyékkel, törökmogyoró fával betelepítve. A park még a Meszlenyek idejéből nőtte ki magát. A hagyomány szerint az egyik melléképület igen mély pincéjéből alagút vezetett át a tó alatt, amelyet mára befalaztak.

A Tópart u. 52. sz. alatti kastélyt a Velence-tavi vadásztársaság elnöke, Meszleny Benedek és felesége, a csalai Kégl Irma számára a csalai kastély ura, Kégl György építtette. Csodás parkját Meszleny Pál telepítette, kerti tavat, vízesést, öt hidat, sziklakertet, fenyves-csoportokat létesítve benne. A kastély ma könyvtár, épületében rendezvényeknek ad helyt, egyik termében helytörténeti kiállítás nyílt.

A Bágyom patak melletti dombtetőn, a Széchenyi út 3.sz. alatt, Meszleny János alispán unokája, Meszleny Antal emeltetett kastélyt a XVIII. század második felében. Az épület felújításra vár. A kastély körüli angol park egészen a tópartig nyúlt le. Egy részéből közpark lett.

Emlékszünk még Vörösmarty Mihály „Két szomszédvár” c. költeményének főszereplő családjára, a pentelei-úrhidai Farádi Vörös famíliára? Meszleny Pál Anna nevű leánya Farádi Vörös Ignáchoz, Rozália nevű leánya Farádi Vörös Antalhoz ment feleségül. A Régiposta utcában ma is áll a feltűnő, cifra kastély, igaz, nem eredeti formájában, de frissen felújítva, teljes szépségében.

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár