Szabadítsd fel a képzeletedet! Gyógyulj mentálisan és fizikailag is írás közben!Szabadítsd fel a képzeletedet! Gyógyulj mentálisan és fizikailag is írás közben!
A szabad írás (freeform writing) egy viszonylag ismert módszer, melynek szóbeli változatát Freud vezette be a pszichoterápiába szabad asszociáció néven. Az írás kapcsán ennek a módszernek abban van jelentősége, hogy használatával az íráskészség fejlesztése a képzelet felszabadításával együtt valósul meg. A nyelv technikai kérdései mellett a képzelőerő és az egyén belső világa lesz fontos, ennek a belső világnak az írásgyakorlatok során történő megragadása és artikulálása.
A csoportos írásgyakorlat egy több összetevős közös munka. Nélkülözhetetlen benne a csoport mint megfigyelő és befogadó közeg, a szövegalkotó, és a gyakorlatot vezető tanár, aki meghatározott szempontok alapján mozgásba hozza az író és a csoport tagjai között létrejött szöveget.
Egy ilyen tréning kísérő tanára Toldi Veronika is, aki évek óta kísérletezik azzal, miként lehet felszabadultan és kreatívan felhasználni a legegyszerűbb szövegek formaalkotó elemeit, s hogyan válhatnak ezek a tapasztalatok a személyes alkotóerő részévé. Az egyébként magyar szakos tanárként és egy kiadó szerkesztőjeként dolgozó székesfehérvári hölgy szabad asszociációs írásgyakorlatokkal, felolvasásokkal segíti a gyerekeket és felnőtteket abban, hogy megtapasztalják a nyelv valóságformáló erejét, játékosságát és gátlások nélküli kiáradását.
Toldi Veronika
„A szabad asszociációs írásgyakorlatok valamiféle belső gyakorlatok is egyben.” – mesélte Veronika – „Itt az a cél, hogy a mindennapok által korlátozott, gátolt és sorvadt egyéni hangunkat megleljük, ráébredjünk a nyelv nagyszerűségére, valóságformáló erejére és játékosságára, illetve a képzelet mágikus erejére, ahogy képes a valóság mintázatait, beakadásait oldani és újraírni. Ennek érdekében bármit meg lehet tenni: a nyelvtani szabályokat áthágni, a mondatot befejezetlenül hagyni, értelmetlen dolgokat ismételgetni, hibásan írni vagy éppen összesúgni valakivel, egymás lapjába beleírni, valamit áthúzni, átfirkálni. A gyerekkorunktól belénk ivódott nyelvi gátlások az észlelésünket, a beszédmódunkat és a nyelvhasználatunkat egyaránt erősen korlátozzák, és az írásgyakorlatok során a szavak friss és spontán alkalmazása, az egyéni hang újra felfedezése a világgal és a környezetünkkel való kapcsolat megújulásának a lehetőségeit is jelentik.”
Veronika meglátása szerint a fejlődés főként olvasással érhető el. Méghozzá értő és kritikus olvasással (azaz a szövegek közötti tudatos választással, illetve az olvasottakra történő rákérdezéssel). Akkor tudunk könnyedén írni, ha sokat olvasunk. Amikor belekóstolunk, belemerülünk a szöveg teremtette hangok és képek világába, megküzdünk vele, ha kell, megdolgozunk érte, ha kell, aztán pedig elkezdjük a különféle szövegeket használni.
Ahogyan a tanárnő mondja: „Olvasunk, majd amit olvastunk, lemásoljuk. Olvasunk, másolunk, átírunk. Olvasunk és felolvasunk. Hallatjuk a hangunkat. Ismételünk, ritmizálunk, belemozdulunk, ha akarunk. Aztán kell a csoport, ahol ezt közösen meg tudjuk élni. Ahol hagyjuk, hogy hasson ránk a másik hangja. Hasson ránk, és átjárjon bennünket, belénk másszon, és megidézzen olyan lelki tartalmakat, amelyek csak ily módon csalogathatók elő.”
Ezért is fontos az, hogy gyermekeinkkel megszerettessük a könyveket, hogy felolvassuk nekik – akár lefekvés előtt egy mesét -, később pedig a képes könyvekkel, csábító rajzokkal gazdagon illusztrált kiadványokkal vezethetjük rá őket arra, hogy előbb nyúljanak egy könyv, mint a távirányító után.
A grafikák helyét aztán úgyis átveszi lassan a betűk világa, és varázslatosabb élményt nyújt majd egy-egy mondat, s az általa keltett fantáziakép, amelynek minősége, változékonysága csak rajtunk múlik. S olyankor minden lehetséges, minden megváltoztatható. Aki pedig szeret olvasni, az egy idő után írni is akar majd (én is így lettem újságíró), és amit leírunk, azt ki is írjuk magunkból. Megkönnyebbülünk utána, felszabadulunk, vagyis boldoggá tesszük magunkat.
Veronika elmondta, hogy az írásgyakorlatok során gyakran használnak ismert szövegrészleteket, mondókákat, verseket, amelyekben bizonyos mondatokat a részvevők átírnak. Ez azért segít, mert leveszi az írójáról azt a terhet, hogy valami különlegeset kell írni. Nem kell különlegeset írni, sőt íróvá sem kell válni közben. Fontos mozzanat a felolvasás is, a hanggal történő találkozás (nem is hisszük, mennyire váratlanul tud érinteni bennünket az általunk írt szöveg, ha a saját hangunkon halljuk megszólalni!), és a szöveg ismétlése, egyénileg vagy közösen, részleteiben vagy egészében felolvasva.
Az írás önmagában is formál és alakít. A közös szabad asszociációs írástréning során a csoport hozza létre azt a teret, amely leképezi és visszatükrözi az alkotó által létrehozott szöveg mintázatait. A felolvasás, vagyis a szöveg kihangosítása, és az egyes részek mantraszerű ismétlése teszi láthatóvá a szövegbeli mintázatokat, a csoport visszajelzései pedig segítenek még árnyaltabbá, finomabbá tenni ezeket.
S, hogy miként gyógyít az írás? Többek között ezt is vizsgálta az amerikai szociálpszichológus, James W. Pennebaker, aki a kutatásai során arra jutott, hogy a fájdalmas és traumatikus élményekről vezetett napló, a naplóíró mentális és fizikai állapotára egyaránt gyógyítóan hat. Pennebaker kísérletét később számos kutató megismételte, és hasonló eredményre jutottak, vagyis arra, hogy az írás által mintegy védett és biztonságos környezetben a trauma újraélése annak valamiféle oldódását eredményezi.
Erre vezethető vissza a pszichológusok és a kineziológusok tanácsa is egy-egy trauma után: olyankor mindig azt kérik a klienstől, hogy írja le a fájdalmát (legyen az akár egy elhunyt családtaghoz intézett vallomás, vagy egy hangosan be nem vallott sérelem miatti kín), s ily’ módon szabadítsa fel a testben / lélekben rekedt elfojtást. Ezeket a leveleket akár a megírásuk után el is lehet égetni (sőt, ha a szimbolikában gondolkozunk, akkor ajánlott is), a lényeg az, hogy „kifolyt belőlünk” az, ami addig belülről ontotta mérgét.
A folytatásból kiderül majd, hogy miként tudja támogatni az írás a személyiséget, hogyan képes növelni az önbizalmat, s milyen hatása van a kommunikációra a chat-es rövidítéseknek.
