Partly cloudy27 °C
2020. augusztus 13. csütörtök Ipoly
Menü

Artemis Fowl kritika: hát ez meg mi volt? - A Disney a Star Wars után egy frissen induló franchise-t vágott taccsra

Artemis Fowl kritika: hát ez meg mi volt? - A Disney a Star Wars után egy frissen induló franchise-t vágott taccsra
Az Artemis Fowl szereplőgárdája láttán nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek (Fotó: Disney)

Már jó pár hónappal ezelőtt feljegyeztem a Disney által gondozott Artemis Fowl premierjenek időpontját, ugyanis Eoin Colfer regénysorozata varázslatos történettel kecsegtetett, ám az újabb csúszás, majd a koronavírus miatti kényszerleállás olyannyira megkeverte a stúdió kártyáit, hogy úgy döntöttek a fejesek, a Disney+-on indítják útjára az igencsak hányattatott sorsú alkotást. Nézzük, hogyan teljesített nálunk az Artemis Fowl! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Manapság igencsak nagy divatja van az ifjúsági regényekből készült filmes szériáknak. Ja nem, mégsem. Vagyis ez a mondat tökéletesen megállta volna a helyét a 2010-es évek elején, ugyanis anno a Harry Potterrel kezdődő, az Alkonyattal (Twilight) folytatódó, majd Az éhezők viadalával lángra lobbant trend olyan szélsebesen meghódította a fiatalok szívét, hogy azt Hollywood sem hagyhatta szó nélkül.

Így a futószalagot egy rövidebb időre a young adult filmek legyártására (adaptálására) állították át, amely során olyan alkotásokkal célozták meg a tinédzser szíveket, mint A beavatott, Az útvesztő, Az emlékek őre, vagy az Az 5. hullám.

Ezek a mozik elsősorban fiataloknak készültek, így a főhősük is egy, az életének igencsak az elején ténykedő figura volt, aki a film során fedezte fel valamely képességét, vagy csak szimplán a magában rejlő lehetőségeket.

Persze egy gyors virágzás után ezek a mozik amilyen hirtelen betörtek a filmes piacra, olyan gyorsan el is párologtak, ugyanis egy-két jobban sikerült alkotáson kívül általánosan elmondható: nem nagyon jött be a népeknek. Vagyis talán tetszett volna, ha nem orrba-szájba erőltetik ezt a vonalat, meg aztán a megvalósítással is voltak problémák. Szó mi szó, a ifjúsági regényekből építkező alkotások gyorsan a süllyesztőben végezték.

És akkor megérkezett a buliba a Disney is, amely óriáscég úgy gondolta, nem baj, hogy a többiek már ájulásig pörgették magukat, megpróbálja behozni a lemaradást és tíz évvel a young adult sikerek után bejelentette az Artemis Fowl érkezését. De minek?

Pedig amúgy egészen időben kapcsoltak: már 2001 környékén megvették Eoin Colfer azonos című regénysorozatának megfilmesítési jogait, de nem nagyon tudtak mit kezdeni vele.

2015-ben aztán Kenneth Branagh személyében megtalálták a tökéletes rendezőt, majd szépen-lassan beindították a projektet: előbb 2019 augusztusában, majd 2020 májusában tervezték bemutatni az alkotást, ám a koronavírus keresztülhúzta számításaikat, így az Artemis Fowl a Disney+-on csillogtathatja meg tudását. Bár ha egy stúdió ennyire nem ragaszkodik a mozi premierhez...

 

Sztori

Pedig az Artemis Fowl története bármennyire is sablonos, igencsak szépen építkezik, majd miután ténylegesen is átláttam az egészet, nem is tűnt annyira butácskának, mint azt első blikkre gondoltam volna. Na, de ne rohanjunk ennyire előre.

A tizenkét éves Artemis Fowlról (Ferdia Shaw) egészen gyorsan kiderült, hogy igazi kis lángész, így ideje nagy részét különböző mütyürkék feltalálásával és tesztelésével, illetve apja, idősebbik Artemis Fowl (Colin Farrell) tündérmeséinek meghallgatásával üti el.

Persze ez a némiképp furcsa idilli kép egyik napról a másikra elszáll, ugyanis Artemis ősét elrabolják, ő pedig csupán három napot kap arra, hogy leszállítsa az Aculos nevű különleges ereklyét.

Ekkor lép a színre testőre, Domovoi Butler (Nonso Anozie), hogy megmutassa édesapja titkos könyvtárát és felvilágosítsa az ifjú zsenit: az öreg által oly sokszor emlegetett varázslatos lények bizony léteznek. Mi több, közük van az idősebbik Artemis eltűnéséhez...

 

Karakterek

Hűha, és innentől kezdődnek csak igazán a problémák, ugyanis az Artemis Fowltól akkora sokkot kaptam (nem jó értelemben), hogy máig nem tértem még észhez, pedig aztán közel egy hete láttam már a produkciót - ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni.

Kezdjük a szereplőkkel, akik azon túl, hogy egy varázslatos történethez hűen kellően sokféleképpen és bugyután néznek ki, eléggé egydimenziósak, vagyis inkább olyan semmilyenek. De tényleg, van egy flegma, okoskodó és hatalmas egóval rendelkező srác, aki olyan messze áll a szimpatikustól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Pedig én aztán bírom a nagyképű figurákat, de a Ferdia Shaw által életre keltett Artemis Fowlt legszívesebben bezártam volna Harry Potter mellé a lépcső alatti gardróbba, hogy gondolja át az életét.

Aztán van itt nekünk egy frankó Hagrid utánzatunk, egy túlméretezett és hirtelen szőke kidobónk, meg sok fura mágikus lény, akiknek egyvelegétől sokkal inkább a hányinger kerülgetett, mint hogy ámulatba estem volna.

Colin Farrell üde színfolt, ám észlelve a veszélyt, gyorsan kivonta magát a forgalomból. Nyilván csak viccelek, de nem is értem, hogyan adhatta a nevét egy ilyen mozihoz.

 

Összegzés

Az Artemis Fowl könyvek alapanyaga tökéletesen megállta volna a helyét a 2010-es évek elején. Ám mai szemmel ezt a kémsztorival átitatott, újragondolt Harry Pottert egyszerűen már nem tudta bevenni a gyomrom.

De még ha csak ennyi lenne a hibája... Konkrétan a film első negyedének viszonylag normális építkezése után a nyakunkba zúdítanak mindent, így még időm sem nagyon volt felfogni az eseményeket, nem hogy elidőzni az imitt-amott tényleg varázslatos díszletek között.

Az akciójelenetek alatt olyan érzésem volt, mintha egy hullámvasúton ülnék, amely teljesen indokolatlanul váltogatja a sebességet, a megjegyezhetetlen nevű karakterek pedig csak úgy özönlenek, így egyáltalán ne lepődjetek meg, ha a végefőcím után egyet sem tudtok majd felidézni.

Ja, az meg már csak hab a tortára, hogy ebben a mindent elsöprő látványcunamiban egyetlen olyan szereplőt sem találtam, akivel úgy istenigazából szimpatizáltam volna. Jó, korábban már említettem Mr. Farrellt, de csak ő a cselekmény beindítójaként, majd sajnos egyfajta biodíszletként funkciónál. Már bocsánat.

Az Artemis Fowlt nagyon vártam és nagyon akartam szeretni, de akkorra pofonként ért az igencsak ígéretes alapanyag elbénázása, hogy sanszos, nem mostanában fogok lelkesedni a fantasykért - pedig aztán a kedvenc filmes műfajomról beszélünk. Remélem Hollywood is vette a lapot, és a Disney újabb blamája után végleg elengedik ezeket a young adult történeti elemekkel és tündérporral átitatott tudományos-fantasztikus CGI-látványorgiákat, mert egyszerűen nem működnek.

Amúgy az a vicces, hogy szerintem ezt a Disney is megérezte, de ha már egyszer nagy nehezen elkészült... mindegy, kár érte.

10/4 - Vajon mikor sikerül egy épkézláb családi mozit összehoznia a Disneynek?

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár