1 évnél régebbi cikk

Mi lehet a siker titka?
Fehérvár Médiacentrum fotója
pixabay.com
Mi lehet a siker titka?

Bizonytalan időkben a legnehezebb motiváltnak maradni. Motiváció nélkül nincs siker, sikerélmény nélkül nincsen maradás. Mire jó egy borús vasárnap, ha nem arra, hogy az ember magába szálljon?

Amikor a kilencvenes években átömlött hozzánk a szabad világ lehetőségeinek tárháza, ripsz-ropsz vállalkozások nőttek ki a földből, majd tűntek el a süllyesztőben, az addig komoly kötöttségekben (és az ezzel járó biztonságban) élő embereknek meg kellett tanulniuk önmagukat eladni, menedzselni, ha boldogulni akartak.

Akkor ez egy páratlan lehetőség volt a kreatív vagy a jó kapcsolatokkal rendelkezők számára. De mégis hogyan fogjunk neki? - vetődött fel sokakban a kérdés. Sorra jelentek meg azok a könyvek, amelyek tanítottak rá, hogy legyünk sikeresek, megmutatták, milyen módszereket, milyen gondolkodásmódot kell elsajátítani ehhez. Sokaknak sikerült, másoknak nem.

Ma már a sikertanácsadás komoly iparággá nőtt nálunk is: egyre több helyen vannak tréningek, ahol coach-ok adnak életvezetési tanácsokat, hogy a legjobbat hozzuk ki magukból, akinek pedig a racionális megközelítés idegen, az az egyre szaporodó spirituális töltöttségű tanácsokat részesíti előnyben.

Közben vannak, akik a „nekem ne mondja meg senki, hogyan legyek boldog” elvét vallják, és maguk próbálják kihámozni a lényeget, levonni a következtetéseket az átélt nehézségekből. Azt hiszem, én is ebbe a táborba tartozom, vagyis olyan ember vagyok, aki szereti maga elemezni azt az utat, ami már mögötte van, és kitalálni, mi legyen a következő lépés. A külső útmutatás fontos ugyan, de ha magadban nem indulsz el, csak hallgatója leszel a sok okos beszédnek, miközben kívül maradsz a saját életeden.

A kulcs mindig az, hogy van-e az emberben motiváció, és azt meg tudja-e őrizni. Az elmúlt hónapok változásai, a járványhelyzet sokakban szült bizonytalanságot: hiába voltak tervek, a „védekezés” miatt nem valósulhattak meg, sőt, sokaknak még a biztonságosnak hitt mindennapi talajuk is ingoványossá vált. Érdemes-e tervezni, célokat kitűzni, tovább haladni egy ilyen helyzetben, egyáltalán lehet-e?

Régebben, ha például sétálni akartam egyet csak úgy, akkor is meg kellett jelölnöm magamnak egy térbeli célt, mert cél nélkül nem tudtam elindulni, és így volt ez mindennel: konkrét cél nélkül nem tudtam előremozdulni. Aztán meg kellett értenem, hogy sokféle cél van, s ha közben irányt kell váltani, mert valami közbejön, akkor sincs tragédia. Úgy tapasztaltam, hogy a siker nem azon múlik, hogy a kitűzött célodat rendre eléred-e, hanem azon, hogy mennyire veszed jól az eléd gördülő akadályokat.

Mi legyen hát most a cél? Ha az ajtón nem lehet, másszak be az ablakon? Egyáltalán oda kell nekem eljutnom mindenáron? Lehet, hogy már maga az akadályokkal tűzdelt út a cél? Nem tudom, de megállni, feladni sem lehet, mert akkor nem érdemes reggel kikelni az ágyból.

Szóval elindulok újra ezen az ismeretlen, irányváltásokkal, hullámvölgyekkel és hegyekkel teli úton, és megpróbálok minden akadályt, irányváltoztatást esélyként felfogni. Esély a megerősödésre, esély a tanulásra, esély arra, hogy valami újat fedezzek fel magamban és másokban. És már meg is van az új cél, ami időben és térben ugyan nem meghatározott, ezért nehezebben érthető, mégis jobb és teljesebb, mert felülemelkedik ezeken.

Számomra minden évben két újratervezési időszak van: 1. a naptári év eleje, 2. a nyár vége. Most utóbbi van, s bár még azt sem tudjuk, legfeljebb találgatjuk, hogy lesz-e újra „maradj otthon”, az biztos, hogy a félelem és a stressz nem uralhatja a mindennapokat. Az ember kénytelen lesz elfogadni a helyzetet és minden napban megtalálni a lehetőséget. Azt hiszem, máshogy nem lehet.

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek