Újra lüktet a fehérvári belváros
Újra lüktet a fehérvári belváros
Újra lüktet a fehérvári belvárosJó régen nem szerveztünk magunknak ilyen kettesben beszélgetős programot, így nem tudtuk, hogy a Fő utcai éttermek ebben az időszakban közel telt házzal működnek. És ha nem akarunk bent ücsörögni, akkor bizony várni kell egy kicsit.
Végül persze lett asztalunk, jót vacsoráztunk, sőt teljesen véletlenül régi ismerősökkel is összefutottunk. Közben a BBQ-füstje bejárta a teret, egy másik teraszon lánybúcsút ünnepeltek és gyerekek ugrándoztak a téren.
Ha nem láttam volna a háttérben az Országalmát, akkor azt hittem volna, hogy épp egy olasz városkában nyaralunk. Jókedvűen zsongott körülöttünk a város.
Emlékszem arra a tavaszi napra, amikor megnyitottak a teraszok, és hosszú idő után elkortyolgathattam egy capuccinót nem otthon. Nem történt semmi különös, csak néztem a többi kávézó, sütiző, beszélgető embert, és örültem, hogy nem egy képernyőt kell bámulnom.
Személyes emberi kapcsolatok - talán ezt vette el leginkább tőlünk a koronavírus. A maszktól sokáig nem láthattuk rendesen a másik ember arcát. Már ha felismertük. Ha meg véletlen összefutottunk valakivel az utcán - mert céltalanul nem andalogtunk az utcán -, és váltottunk pár szót, akkor sem volt kézfogás, puszi, maximum csak egy fejbiccentés, egy-két mondat és mindenki rohant tovább.
Jó most újra zenét hallgatni a Városház téren, rácsodálkozni a hagyományőrzőkre, piknikezni és leginkább régi ismerősökkel találkozni vagy új barátokat szerezni. Senki sem tudja, hogy meddig lehet ezeket a pillanatokat élvezni. Ameddig lehet, szívjuk magunkba ezeket az élményeket, és lüktessünk együtt a fehérvári belvárossal.
